2012. május 20., vasárnap

Van, amit nem lehet elfelejteni

mint például a görkorcsolyázást, amit felnőttként tanultam meg (olyan huszonévesen), de már legalább tíz éve nem gyakoroltam.
Nemrégiben a fejembe vettem, hogy kész, nekem kell egy görkorcsolya és ma kipróbálhattam végre. Először eléggé be voltam tojva, de utána már simán suhantam, sőt úgy tanítottam Éduát is korizni, hogy gurultam végig mellette.


Most elégedett vagyok és szerintem holnap is kimegyek kicsit gyakorolni.  Azért nem bízom el magam nagyon, mert simán lehet, hogy a ma megspórolt fenékre eséseket, majd holnap fogom bepótolni. :)